 Sikerrel zárult az első Kalandrally futam. Csapatunk 50 pontos biztos előnnyel nyerte meg a sümegi futamot.
Hihetetlen izgalmas és jól szervezett versenynek voltunk részvevői. Aki ismeri Teknőst, az tudja, hogy mekkora dícséret a szájából az, hogy egy rossz szót sem szólt a versenyre, sőt határozottan dícsérte azt. Rólam nem is beszélve, hiszen nem voltam rosszul egy másodpercre sem, pedig már hány versenyen mondtam azt, hogy soha többé nem navigálok! Még Bence is teljesen oda volt, főleg mert sok dicséretet kapott az offroad speciálokon. Hogy összességében miért tetszett annyira? Mert végre valaki vette a fáradságot arra, hogy energiát öljön a szervezésbe, és végre valaki megvalósította azt, amiért mi is könyörögtünk évek óta:
- A pontok nem sorrendben voltak, az útvonal nem evidens.
- Voltak autót és sofőrt tesztelő off road feladatok, melyek teljesen megoldhatóak voltak, de azért igényeltek némi vezetési tehetséget. Külön dícséret azért, hogy a második napon egy kicsit nehezebb feladatok voltak.
- Voltak kreatív feladatok, melyek feldobták az egész napot. Ki kellett szállni néha az autóból, és ügyességi, illetve logikai feladatokat kellett megoldani. Ezért a verseny nem volt olyan egyhangú és unalmas.
Szóval minden elismerésünk a szervezőké, a verseny nagyon tetszett, és nem csak azért mert megnyertük :-).
Akkor egy kis élménybeszámoló és értékelés. A kedvenc feladatunk az volt, amikor a pecsételőt egy bólyára kötötték egy tó közepén, oda kellett eljutni az itinerrel és lepecsételni azt. Beszámoló inkább képekben :-)
  
A végeredmény némi fürdés lett. De akkor még nem is sejtettük, hogy 2 perccel később a következő feladatnál úgyis elidőzünk egy jó másfél órát, így nem kell azon aggódnunk, hogy Teknős hogyan fog megszáradni. Sajnos nincsenek képek arról, ahogy megpróbáltunk átjutni a következő feladatban előírt vizes árkon, de elég annyi, hogy közel egy óra parkolás után végül a Safety car csapata húzott ki minket. Cserébe mi is átrángattuk őket is meg a Desert Donkey-sok niva-ját is. A Safety car utána nagy elánnal indult tovább, nem hallgatva jó tanácsomra, miszerint balra próbálkozzanak, ne egyenesen, és jó 100 méterrel odébb jól elsüllyedtek. Ebből tanulva a három autó ezután már együtt közlekedett, mindig kirángatva azt, aki elsüllyedt a mocsárban. Jó buli volt. Más, elakadáshoz hasonló, izgalmas történés nem esett meg velünk. A feladatokat - kettő kivételével - mind megoldottuk jól vagy rosszul. Mindenesetre a végeredmény elég volt az első helyhez.
Némi önértékelés után úgy érzem, van mit fejlődnünk. Persze fel lehet hörögni, hogy miért akarnánk jobbat, mint az első hely, de a csapat szerencsére durván maximalista emberekből áll. Pontosan tudom, hogy hol hoztunk rossz döntéseket, ezeket kell még javítani a jövőben. Ja meg a fiúk külsejét, kissé torzonborz mindkettő :-)
|
